Kihaló szakmák és ami még megmenthető lenne belőlük

Közel félszáz – hosszú évek óta nem oktatott – szakmából több mint kéttucatnyit érdemes volna, és meg is lehetne menteni – állítja egy friss oktatásszociológiai tanulmány.

Egy kihaló szakma kellékei

A szemfelszedők és a cipőfelsőrész-készítők mellett a harangöntők, a litográfusok, a gubások, a szűrszabók, a díszítőfestők, valamint a paszományosok és gombkötők is szerepelnek a kihaló kézműves szakmákról szóló friss tanulmány „fekete listáján”. „Azt tapasztaltuk, hogy 47 szakma oktatása ma már nem szerepel az Országos Képzési Jegyzék oktatási lajstromában, és ez azt jelenti, hogy akkreditált képzés keretében nem lehet elsajátítani őket” – mondta lapunknak Vanicsek Mária szociológus, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara égisze alatt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) megbízásából folytatott kutatás vezetője.

Kudarcos pályakezdők

A kézműipari szakmák jövőjét a piaci viszonyokon túl leginkább az oktatás, képzés intézményrendszere befolyásolja – szögezi le a tanulmány, hozzáfűzve: nem elhanyagolható az sem, hogy az általános iskolában a készségtárgyak leszűkített tananyaga sem igazán kelti fel a felnövekvő generációk érdeklődését a kézműves szakmák iránt. Ráadásul sok olyan fiatal jelentkezik a szakiskolákba, akik az elméleti, illetve a közismereti tantárgyakból rossz eredményeket értek el már az általános iskolában is. Ők újabb kudarcként élik meg a további két-négy év – a szakképzésben is egyre inkább domináló – elméleti követelményeit. 

A tanulmány szerint segítené a lemorzsolódási arányok csökkentését, ha már a 9. évfolyamon is elkezdődhetne a szakmai gyakorlati oktatás. Az oktatási rendszer elmúlt évtizedben végrehajtott reformjai a szabad választás jegyében különböző típusú (négy-, hat-, nyolcosztályos általános iskola, négy-, hat-, nyolcosztályos gimnázium) intézményeket hoztak létre. Ez a struktúra – így Vanicsek Mária – komoly mértékben hozzájárult a szakképzésbe áramló tanulók kontraszelektív kiválasztódásához. Ráadásul a harmadára csökkent a tanulók és ezzel párhuzamosan a pedagógusok létszáma is.

Kihalás szélén a hangszerkészítés is

Ugyanakkor 2008-ban mintegy 3300 vizsgán közel 43 ezer vizsgázó szerzett kézműves szakmákban új szakképesítést. Az ördög azonban a részletekben bújik meg – hívja fel a figyelmet a szociológus. A statisztikák szerint egy vizsgán átlagosan 13 fő vizsgázott tavaly. Ezzel több probléma is van. Elvétve akad ugyanis olyan vizsga, amelyik egy nap alatt lebonyolítható (az új OKJ-s vizsgák esetében gyakori a három-, négynapos is). A tapasztalatok szerint ezért a vizsgabizottságba finoman szólva sem az adott szakma elitjéhez tartozók ülnek, őket ugyanis legfeljebb a presztízs motiválja egy darabig, és nem a pár ezer forintos tiszteletdíj. 

Persze így is akadnak túlképző szakmák – fodrászból, kéz- és lábápolóból (köznyelvi nevükön: manikűrösből és pedikűrösből), műkörömépítőből már ma is Dunát lehetne rekeszteni. Ugyanakkor tucatnyi olyan szakma is akad, amelyből 2008-ban még tíz vizsgázó sem akadt, sőt tavaly egyetlen szűcsnek vagy órásnak sem adtak ki szakmai bizonyítványt. Az érintett foglalkozások közül egypár persze tényleg megérett a kihalásra: a szakmányban előállított, olcsó, vegyesboltban és benzinkúton is kapható nylonharisnyák korában aligha van szükség szemfelszedőre. Hasonló a helyzet a tekercselővel és az akkumulátorkészítővel, az elektrotechnológia jelenlegi állásánál még Magyarországon is felesleges ilyen ipart kiváltani. „Egészen egyszerűen a nagyüzemi termelés jobban és olcsóbban elégíti ki az e termékek iránti szükségleteket” – summázza a szociológus.

* Név
E-mail
	A Facebook közreműködésével is bejelentkezhet
		Kérjük írja be a baloldali számot!
(Kijelentkezés)
Hozzászólás elküldése Facebookra