2009. január. 05
Baba a lányoknak, építőkocka a fiúknak; ha bemegyünk egy boltba, egymástól jól elhatárolt területen – olykor külön emeleten – találhatók a portékák a lányok és a fiúk számára, mely a kutatók szerint bizony sokat elmond a nemek közti szakadékról az iskolában.
Még az 1970-es években, a női egyenjogúságot szem előtt tartó neveléstudományi kutatók tanulmányozták elsőként a jelentőségét annak a tendenciának, hogy a lányok babákkal, a fiúk autókkal játszanak. Úgy találták, hogy a lányok esetében ez fejleszti a kommunikációs készségeket, valamint az érzelmi műveltséget, míg a fiús játékok arra jók, hogy jobb technikai tudásra tegyenek szert a gyerekek, mire férfiakká válnak.
A nemzeti alaptantervek megérkezése, és ebből eredően a lányok tanulmányi eredményeinek javulása sorra gyártotta az elméleteket arra vonatkozóan, hogy a játék és tanulásra gyakorolt hatása közötti kapcsolat divatjamúlt, sőt, mi több, irreleváns. Ám egy új tanulmány szerint az ügy revízióra szorul, mert, úgy tűnik, hogy soha nem volt nagyobb nemi sztereotípia a játékgyártásban és a marketingben, mint most.
„Az emberek azt hiszik, hogy napjainkban a játékok unisex jellegűek, de menjünk csak be egy játékboltba! Ott bizony élesen elkülönítve, olykor külön emeleten találhatók a termékek a fiúk illetve a lányok számára” – mondta Becky Francis, a Roehampton Egyetem oktatási professzora. „Már maga a csomagolás is messziről harsogja, színe, felirata és képei által, hogy kinek készültek. Ez azt a benyomást kelti, hogy egyes játékok csak a fiúknak valók, míg mások csak a lányoknak - és vannak olyan játékok, amelyek teljességgel tiltott területeket érintenek.”
Francis tanulmányában, a Froebel Educational Institute által finanszírozott „Nem, Játék és Tanulás” a játékok nevelési értékét és az ismeretszerzésre tett hatását vizsgálta. Ehhez több mint 60, 3-5 éves gyermekek szüleit kérdezte ki arról, hogy mit tartanak gyermekük kedvenc játékának. (Azért ezt a korcsoportot választotta, mert ekkor kezdenek a gyerekek nemi, valamint a játékra használt játékszerek különbözőségének tudatába kerülni.) A szakember úgy véli, míg a szülők szerint a fiúk számára készült játékokat az akció, a szerelhetőség, a gépiesítettség kell, hogy jellemezze, addig a lányokat inkább a babák és a nőiesnek elfogadott dolgok felé, mint például fodrászat, terelik.
„Világos az üzenet: a fiúknak az a feladatuk, hogy puszta kézzel hozzanak létre dolgokat, valamint ők oldják meg a feladatokat, míg a lányoké a gondoskodás és a gondozás” – mondta. „Ám jóval valószínűbb, hogy a tanulmányban részt vett kisfiúk jelentős része a mackójával aludt, noha ezt nem említették meg a szülők, mint kedvenc játékot.”
A Francis tanulmánya által feltárt szülői beállítódás nem lepte meg Diane Daniels óvodavezetőt, aki 3 és 4 évesekkel foglalkozik Sheerness-ben. „Még a nagyon fiatal gyerekek is úgy jönnek közénk, hogy előre kialakított sablonos elképzelésekkel rendelkeznek arról, mivel kéne játszaniuk, és persze azzal is tisztában vannak, hogy az apák nem olyan fiúgyermekeket képzelnek maguk elé, akik öltözködőset játszanak, mert az lányos, hanem olyanokat, akik autóznak, vagy más, férfias játékokkal foglalkoznak.”
„Sok időt fektetünk abba, hogy biztosítsuk az óvodánkba járó gyerekek számára a játékszerek széles skáláját felölelő tevékenységeket, függetlenül attól, hogy éppen lányról vagy fiúról van szó, de ez korántsem egyszerű feladat. Nem mindig sikerül ugyanis elérnünk a célt, hiszen a szülő az elsődleges nevelő, így az apáknak és az anyáknak jóval nagyobb befolyásuk van arra, mivel játszanak gyermekeik.”
„Szemmel látható, hogy a mai kislányok rettenetesen rózsaszínűek, hiszen szinte minden eszköz, játék, vagy felszerelés, ami a számukra készül, rózsaszín.”
|
|
